Ismered azt a klasszikus pillanatot: a karod tele van bevásárlással, a levegő párás a hirtelen lezúduló esőtől, és hirtelen véletlenül korcsolyázni kezdesz a kocsifelhajtón. Az a zöld folt, ami tavaly nyáron még nem volt ott? Igen. Moha. Első pillantásra mesés hangulatot kölcsönözhet a teraszodnak, de legyünk őszinték: egy csúszós lejtő nem olyan elbűvölő, mint amilyennek hangzik (inkább olyan, mint egy sürgősségire menetel, ahol kezelésre vársz, kérdezd meg, honnan tudom).
Beszéljünk egy pillanatra arról a makacs moháról, amelyik azt kérdezi: „Honnan jöttél?”, és megpróbálja átvenni az uralmat minden árnyékos helyen odakint. És még jobb, beszéljünk arról, hogyan birkózz meg vele anélkül, hogy őrült tudóssá válnál, vagy lyukakat ütnél a járdán (helló, magasnyomású mosóbalesetek).
Szóval… miért van itt a moha? Ki hívta meg?
A moha a növényvilág legnagyobb opportunistája. Őszintén szólva, nem kell neki sok: csak egy kis nedvesség, árnyék és egy hely, ami eső után is kicsit nedves marad. Ezért mindig ott virágzik, ahol a víz virágzik, vagy ahol a nap nem éri el (rád nézek, óriási tölgyfa, ami félúton árnyékot vet a kocsifelhajtómra).
